Az egyik kedvenc dolgom év végén, hogy visszatekintek, milyen zenét hallgattam és szerettem az adott évben. Milyen előadókat ismertem meg, lettek-e új kedvenceim, mely új albumokat vártam a legjobban és melyik számokat hallgattam unalomig. Ha 2017-re gondolok, akkor azt mondanám, hogy számomra jó volt zenei téren, de talán már volt jobb év is. Főleg azért, mert a top előadóimtól kevesebb újdonság jelent meg. Ettől függetlenül szerettem ezt az évet és a bejegyzés folytatásában megismerhetitek, hogy nekem kik voltak 2017 legjobbjai!
A karácsony már itt kopogtat az ajtónkon, mindenki a díszítéssel, sütés-főzéssel, az ajándékok becsomagolásával foglalatoskodik, ehhez pedig elkél egy kis karácsonyi zenehallgatás. Úgy gondoltam, megosztom veletek, hogy melyik a kedvenc karácsonyi albumom és miért is szeretem annyira. Egy szó, mint száz, ebben a bejegyzésben nem másról lesz szó, mint Josh Groban Noël című lemezéről.
Már egy hónapja, hogy hazajöttem Berlinből, de csak most sikerült leülnöm és megírnom az utam történetét. Négy napot töltöttem a német fővárosban és mint mindig, most is jól éreztem magam. Szinte már hazajárok oda. Az elmúlt két év alatt ez volt a harmadik utam Berlinbe, ezért már elég jól kiismerem magam a városban, a főbb látnivalókat már lehúzhattam a bakancslistámról. Ennek okán ez a blogbejegyzés inkább a havi összefoglalóm "különkiadásának" tekinthető, mint inkább egy útikalauznak. Hogyha érdekel, hogy mit csináltam abban a pár napban, akkor tartsatok velem a folytatásban.
Pár évvel ezelőtt, egy esős estén hazafelé sétálva megszerettem az őszt és mindez a zenének köszönhető. Rátaláltam egy albumra, ami tökéletessé tette azt a pillanatot. Lehet, hogy szakadt az eső, hideg volt, beázott a sportcipőm, de mégis, annyira hangulatossá tette az estét, hogy azóta sem felejtettem el azt a sétát. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben a bejegyzésben megosztok veletek néhány zenei albumot, amik tökéletesek az őszi esős napokra.
H A L L O W E E N
Ez az az ünnep, amit mi magyarok hivatalosan nem ünneplünk, de ettől függetlenül szeretünk mi is beöltözős bulikba járni, kidekorálni a házunkat és horrorfilmeket nézni este, a takaró alatt. Én azzal szíveskedek nektek, hogy egy ijesztő történetet osztok meg a múltamból.
Micsoda hét volt! Hivatalosan is kijelenthetem, hogy túléltem az első igazi Sziget Fesztiválomat. Mint azt az előző bejegyzésből is megtudhattátok, idén, életemben először Sziget bérlet tulajdonos lettem. Voltak kétségeim előtte, hogy megéri-e ennyi pénzt kiadni érte, de egy hét fesztiválozás után kijelenthetem, hogy IGEN! A mai posztban megpróbálom összeszedni nektek a Szigetes élményeimet, pozitív és negatív oldalát is. Úgyhogy vágjunk is bele, mert hosszú lesz.
Az utolsó és egyben egyetlen alkalom, amikor kint voltam a Sziget Fesztiválon négy éve volt, a -1.napon, amikor is az egyik kedvenc zenekarom, a Dinero lépett fel. Azóta nem voltam egyszer sem és idén a cafeteria változásoknak és egy elmaradt olasz tanfolyamnak köszönhetően rászántam magam arra, hogy egész hetes bérletet vegyek, merthogy idén a szervezőknek sikerült idehozni a olyan előadókat, akiket szívesen megnéznék, ami csoda! Úgyhogy gyorsan meg is osztom veletek, hogy kik azok, akiknek a koncertje miatt izgatott vagyok.
Péntek reggel, hat óra ötven perc. Még ki se nyitottam a szemem, máris nyúltam a telefonom után, mert elérkezett a nap, amire már hónapok óta vártam: megjelent Lana Del Rey új albuma, a Lust for Life. Azonnal felmentem Spotify-ra és lementettem az albumot, hogy munkába menet meghallgathassam.
Majd egy év elmélkedés után végre megnyitom az új blogomat, a Beautiful Dauntlesst. Tavaly már szerettem volna újra blogolni és egy másik blogot meg is nyitottam, de a köszöntő poszton kívül más nem került fel az oldalra. Valahogy nem éreztem magaménak. Aztán a nyár végén jött az ötlet, hogy mégis nyitok egy blogot a Tumblröm nevével és azóta folyamatosan csak húztam, hogy most ezért nem akarom megnyitni, most azért, de rájöttem, hogy ennek így semmi értelme. Úgyhogy a mai napon hivatalosan is megszületetett a Beautiful Dauntless.
A nevet természetesen Veronica Roth könyvsorozata, A beavatott ihlette, ahol is a Bátrak csoportjának neve angolul Dauntless. De szerettem volna, hogyha egy kicsit nőiesebb lenne a cím, ezért eléraktam a beautifult (szép) és így született meg a blog neve. Természetesen belemehetnék ilyen-olyan filozofálgatásokba, hogy mit jelenthet ez és mit szimbolizál, de igazából azért választottam ezt a nevet, mert tetszett. Ez nem irodalom óra, nem kell túlgondolni a dolgokat. :)
Még nem tudom, hogy pontosan milyen irányba is fog elindulni a blog, szeretnék egy helyet, ahol írhatnék olyan dolgokról, amik érdekelnek engem. Nem leszek beauty guru vagy DIY queen, sem könyvmoly vagy utazó nomád. Nem szeretném, hogyha bekategorizálnánk ezt a helyet. Írok, amiről épp írni szeretnék, ez lesz a fő célom a bloggal. Aztán egy idő után majd kialakul az arculata.
Bízom benne, hogy tetszeni fog és szeretni fogjátok a bejegyzéseimet. És nem maradt más hátra... Vágjunk bele!💪
Bízom benne, hogy tetszeni fog és szeretni fogjátok a bejegyzéseimet. És nem maradt más hátra... Vágjunk bele!💪
Üdv!
Zenefüggő ▸ csokiimádó ▸ könyvmoly